A mai cserépkályhák ősét a 12.-13. században német és svájci mesteremberek folyamatos kísérletezés eredményeképpen építették fel először. Kezdetben a többcélú kemencékhez hasonlóan agyagból készült kályhák falára cseréptányérokat tapasztottak, ami jobban megtartotta a meleget s ezzel növelték a fűtőteljesítményt. Később külön erre a célra kifejlesztett kályhaszemekből építették a kályhákat.

A cserépkályhák főbb fajtái:

  • Hagyományos üzemelésű cserépkályhák: Ezekben a kályhákban naponta egyszer vagy kétszer begyújtva tüzelnek. Csoportosításuk aszerint történik, hogy a tűztér és a kéménybe csatlakozó tűztér között hány füstjárat van a kályhatesten belül, s hogy ezek függőlegesen vagy vízszintesen helyezkednek el.  Az alaptípus hőtárolásra alkalmas, nagy tömegű, több járatos, ajtóval zárt tűzterű. Az égéslevegőt az ajtók szabályozható nyílásain át kapja. Kéményhez csatlakozik és az helyiségből veszi a levegőt-légbevezetés szükséges!
  • Kombinált cserépkályhák: A kombinált cserépkályha egy betétes, ún. fűtőkandallóból és egy utána épített járatos cserépkályhából áll. Első része gyorsan melegszik és légcserével ad le hőt; második része a hagyományos cserépkályhához hasonlóan adja le a hőt.
  • Töltő rendszerű cserépkályhák: =Folyton égő cserépkályhák felépítése csaknem azonos a hagyományos cserépkályháéval. Az eltérés az ajtók számában és a tűztér közvetlen környezetének kialakításában van. Az ilyen típusú kályhákon ugyanis három ajtó van: a tűztérajtón és a hamuzóajtón kívül a harmadik ajtón lehet a tüzelőanyagot a tűztérbe tölteni. A tűztérben a folyamatos égés miatt rendkívül nagy a hőmérséklet, így a tűztér falait a többi kályhatípusénál gondosabban kell megépíteni. Folyton égő kályháknak is szokták nevezni, ami abból ered, hogy alkalmasak arra hogy a tüzelőanyag folyamatos betöltésével s a keletkezett hamu rendszeres ürítésével, ősztől tavaszig folyamatosan üzemeljenek. Élettartalmuk, tisztítási-átrakási periódusuk hosszabb az időszakos tüzelésű kályháéknál.
  • Elektromos üzemű cserépkályhák: tiszták,higiénikusak, könnyen szabályozhatók, jól automatizálhatók, nem kell hozzá kémény, az időnkénti fűtőbetét cserén kívül alig igényelnek karbantartást.
  • konvekciós hőleadású légfűtő cserépkályhák: a szilárd tüzelésű cserépkályhák legkorszerűbb típusai a konvekciós hőleadású cserépkályhák. Ezek eltérnek a hagyományos üzemelésű kályháktól mivel köpenyfaluk felmelegszik ugyan de a fűtési teljesítményük elenyésző ahhoz a légfűtéshez képest, amit a kályhában elhelyezett fűtőbetét és a köpenyfal közötti légrésben áramló levegő hoz létre.Ennek a jó hatásfokon kívül az is a magyarázata hogy a fűtőbetét a hőmozgásokra kevésbé érzékeny, a köpenyfal egyszerűbben megépíthető, és a közvetett hőhatás folytán a kályhák hosszabb élettartalmúak.
  • Központi fűtés kazánjaként működő cserépkályhák: A meleg víz előállításával működtetnek egy központi fűtési rendszert. Egy ún. fűtőkandallóba vagy kombinált cserépkályhába vízteres betétet teszünk.Így a vízoldalon gyakorlatilag ezek a kályhák azonosak a melegvizes, szilárd tüzelésű kazános fűtési rendszerekkel.