Típus szerinti csoportosítás:
- Skandináv típusok: Ősének az ún. Viking kályhát tekintik. A kályha magjában a füstgázok csak folyamatosan emelkednek, míg a mag és a külső fal közötti hőtároló csatornában kizárólag ereszkednek. Éppen ezért a kályhás szakma ellenáramú rendszerűnek ( kontra-flow ) nevezte el. Később a jobb hatásfok érdekében a tűzteret kettéosztották: az alsó maradt a szigorú értelemben vett tűztér, míg a felsőt a másodlagos égéstérnek alakították ki a fagázok tökéletesebb elégetése céljából. Jellegzetességük az alsó kémény bekötés. Az ellenáramú rendszer két fő előnye: a füstgázok hőmérsékletének nagyon jó hasznosítása ( ugyanis a nagyobb hőmérsékletű égés melegíti a tűzteret belülről, ami már induláskor is magas, a 12 cm vastag tűztérfalnak köszönhetően. Ráadásul a folyamat öngerjesztő, vagyis az egyre emelkedő égési hőmérséklet egyre magasabb füstgázokat eredményez, amely a külső csatornában lefele egyre jobban melegíti kívülről a tűztér falának hőmérsékletét. Ez ellensúlyozza, hogy kívülről a mag a csaknem teljesen lehűlt gázoktól már csak egyre kevesebb hőt tud felvenni. A kályha magját alkotó samott falat átmelegítő belső és külső gázok hőmérsékletének összege a mag szinte minden pontján közel azonos, így a hő felvétele jó hatékonyságú és egyenletes.) és nagyon jól szabályozott hőleadás a helyiség irányába. Ennek következtében a kályha teteje a legmelegebb, alja pedig a leghidegebb pontja. A fűtendő helyiség felé a konvekciós hőleadáshoz ez épp ideális, hiszen a szoba levegője a padló közelében a leghidegebb. A kályha közelében elkezd melegedni, miközben a födém felé száll. Emelkedése közben folyamatosan a kályha külső oldalának egyre melegebb pontjaival érintkezik, egyre jobban hasznosítva azt. Az ellenáramú kályháknak két fő változata alakult ki éghajlati okok miatt: FINN kályhák és a DÁN kályhák. A FINN kályhák egyik jellegzetessége a rendkívül vastag, közel 20 cm-es falazat, egyrészt azért hogy a nagy hideget a hosszabb hőleadással ellensúlyozzák másrészt igen elterjedt volt a faházas építkezés. Ezek a házak jó hőszigeteléssel de kis hőtároló kapacitással rendelkeznek. Ezért a falak helyett maga a fűtőeszköz biztosította a hőtároló tömeget. A másik sajátosságuk, hogy a másodlagos égéskamra is emeletes. A tűztérből a kamrába jutó gázok még nem közvetlenül a lefelé vezető járatba hanem egy fölötte levő, ún. elosztó kamrába jutnak. Általánosan elmondható: a kétszintes másodlagos égéstér miatt igen magasak-230-250 cm; a pótlólagos bélelés miatt sokkal több samott kell az építéshez; nagy alapterületet kíván s kis felületi hőmérséklete miatt enyhébb a hőleadó képessége s csak jól szigetelt házakba való; nagy a kémény huzatigénye és az alsó bekötést is meg kell oldani; impozáns méret; nagy fűtőfelület és hőpufferrel rendelkezik. A DÁN kályhákról: A mérsékeltebb éghajlat miatt a dán típus külső fala vékonyabb s utóbélelés nélküli. A tűztérből érkező gázok csak a centrifugális áramlás után tudnak közvetlenül a kétoldali ellenáramú csatornába távozni. Ezek a kályhák az egyszerűbb kivitel mellett is nagyon jó hatásfokú égést eredményeznek s alacsonyabbak is, mint a finn változat.
- Orosz típusok: Az oroszországi tömegkályhák nem igazán tűzterükben képviselnek külön családot mivel többnyire ugyanazt a funkciót látják el. Jelentős eltérés a hőtároló rész felépítésében s a funkcióban van, ami az éghajlat és az ottani kultúra miatt alakult másképp. A régi klasszikus orosz kályhák vagy kemence jellegűek voltak vagy a vastag téglakülseje alatt a hazánkban is használatos cserépkályha tűzteret és füstjáratokat rejtettek. Hatásfokuk ezért igen gyenge 22-55 %. Egy orosz fizikus és egy kohászmérnök elmélete szerint a gázok egy adott térben hőmérsékletüknél és fajsúlyuknál fogva rétegződnek. A melegebb gázok a tér tetejét foglalják el, a hidegebbek az alját. Ezért ha egy adott térben-harangban megteremtjük a gázok szabad mozgásának feltételeit akkor a füstgázok külső szabályozás nélkül hőmérsékletük szerint rétegződnek. A kályhákat úgy kezdték építeni, hogy abban a forró gázok megrekedjenek s csak lehűlve tudjanak a kéménybe távozni. Jellemző: a füstgázok hőjének előnyösebb hasznosítása; kisebb kéményhuzat igény, mert a meleg gázok tolják maguk előtt a hidegebbeket a kéménybe s a hűlő füstgázok ereszkednek a kémény kijárata felé; külső formában, méretben rugalmasabban alakítható; a kályha funkcióhoz szinte bármi kapcsolható-padka pad platni kemence kandalló sütő szárító…
- Észak-Amerikai kályhák: Ezek a kályhák a külső köpenyfal elkészítésében mások, nem egy hanem kétrétegűek. Nem csak a tűzterüket építik samottból hanem az egész kályhát. Ez lehetővé teszi, hogy a külső köpenyfalat az egyéni ízléshez szabott dekoratív burkolattal építsenek körbe-tégla, hasított kőlap…bármi aminek jó a hőleadása. Jellemző: nagyon magas hőtároló kapacitás ( könnyűszerkezetes házaknál kis hőtehetetlenségét jól ellensúlyozza ); a kályha magjához használt kimagasló mennyiségű samott miatt nagyon hosszú élettartalom; dupla héjú építési mód; dekoratív megjelenés