A cserépkályha a kellemes otthon dekoratív pontja, ugyanakkor meg kell felelnie a magas technikai követelményeknek is.

A KÁLYHA MŰKÖDÉSI ELVE:

A kályha egyik nagy előnye, hogy rendkívül takarékos. A meleget az egészségügyi szempontból is  hasznos sugárzással adja le. A meleg falak és a kis légmozgás optimális hőérzetet biztosít. A hagyományos építésű kályhák lényege a két réteggel körbefalazott tűztér és a füstgázelvezető, melynek funkciója kettős: az égés során keletkező gázokat a kéménybe vezeti, a hőt pedig egyúttal a kályha falához tereli. A kályha fala tárolja a hőt, és azt időbeni késéssel, sugározva adja le. A levegő a kályhacsempékkel borított felületen felmelegszik, majd felfelé száll, s magával húzza a hideg levegőt is. A tűztérajtó alá egy légmentesen zárható „hamuajtót” is célszerű építeni. Ezen keresztül áramlik a friss levegő a tűztérbe, így a gázok tisztábban égnek és jelentősen nő a fűtés hatékonysága. A kályha ajtaját ill. hamuajtaját nem szabad addig teljesen elzárni, amíg még teljes égés van ( lángol a fa), mert a kályhába nem jut az égéshez elegendő oxigén, és ez a kályha robbanásához vezet! A kb. 1-2 óra alatt felmelegedő kályhát a tüzelőanyag  mennyiségével lehet szabályozni. Túlságosan felfűteni nem ajánlatos, ha ugyanis a csempe eléri a maximális hőfokot, a „ felesleges” hő a kéményen át távozik. A hagyományos cserépkályhát mindezek ismeretében tartós fűtéshez ajánljuk.

A HELYES MŰKÖDTETÉS:

A cserépkályhát először csak fokozatosan és kíméletesen szabad üzembe helyezni. Ezenkívül még számtalan ismeretre van szükség ahhoz, hogy az esetleges hibákat elkerüljük.

Az új cserépkályhát két hét alatt fokozatosan, kíméletesen csak nagyon kevés  fa felhasználásával száríthatjuk ki. Így az építés során beszívott víz elpárolog a kályhából. A két hét alatt a kályha ajtajait zárjuk be, a légterelőket pedig teljesen nyissuk ki, így biztosíthatjuk az  égéshez a szükséges levegőt, egyben gondoskodunk arról is, hogy a levegő jól átjárhassa a kályhát. A fűtési feladatokhoz az is hozzátartozik, hogy a tűzifát (keményfa) nyáron szerezzük be.Ilyenkor kevesebb nedvességet tartalmaz, jobban ég, és több energiát ad le.Ha vizes fával tüzelnek, a kéményben kondenzálódás lép fel és vizes szurokfolyás jelentkezik.

FŰTÉSI SZABÁLYOK:

Begyújtás előtt: a rostélyt tisztítsuk meg, a hamut ürítsük ki.

Felfűtés: a rostélyra tegyünk papírt, kevés apróra vágott fát ill. vastagabb darabokat majd gyújtsunk alá. A mesterséges gyújtóanyagok kevésbé hatékonyak, mint a fa. A tüzelőajtónál vagy a hamuzónál mindig biztosítsunk friss levegőt az égés alatt! Csak akkor rakjunk rá fát újból, ha az előző adag már teljesen átizzott, parázs van. A kályhát még nagy szélben és hidegben sem szabad túlfűteni. Sokkal jobb többször és mérsékelten, mint egyszer erőteljesen felfűteni. Begyújtáskor a hamuzóajtón kell levegőt adni. Ha a fa meggyulladt és ég, akkor a hamuzót becsukjuk és a tüzelőajtón át adagoljuk, szabályozzuk a levegőt.Így a tüzelő az égéshez elegendő levegőt kap. Akkor jó, ha az égés morajlását alig hallani. A beáramló levegő nyílását végleg akkor zárhatjuk be, ha a fa már nem lángol, csak izzik! A cél az, hogy a fa csak lassan fokozatosan égjen le. Nem javasolt az egész éjszakán át tartó fűtés, mivel a tűz lefojtása miatt csak kevesebb nedvesség tud  a kéményen át távozni. Ennek következtében a vízpára lecsapódik és a füsttel együtt keveredve leszurkosodik a kémény. Ősszel az első begyújtáskor vagy ha huzamosabb ideig nem tüzeltünk, ajánlatos a kémény tisztítóajtaján begyújtani, hogy a kéményben levő légnyomáskülönbséget ( hidegdugót-visszafüstölést ) kiküszöböljük.

A megfelelő égéshez elengedhetetlen a száraz   (legalább egy-két éve száradó) fa használata!

A KÉMÉNYRŐL:

A fűtőtest, a csatlakozó füstcső és a kémény kapcsolódását úgy kell optimalizálni, hogy a veszélyeket elkerüljük. A kémény az épület része, nélküle fűtés nem üzemeltethető. A fűtőtest, a füstcső és a kémény funkcionális egységet alkot. Ha valamelyik nem üzemel tökéletesen, akkor az az egész egység zavartalan működését veszélyezteti. Ennek oka lehet a nem megfelelő minőségű kivitelezés, vagy külső időjárási hatások is (hidegdugó a kinti levegő és a kémény hőmérsékleteltérése miatt-visszafüstölés). Az épület körül kialakuló légáramlatoknak és szélviszonyoknak szintén fontos a szerepük. Kialakulásuk az épület fekvésének, a beépítés módjának, az épület magasságának és elhelyezkedésének, a többi épülettel való kapcsolatának és elsősorban a tetőszerkezet kialakításának függvénye. Egy kéménybe több kályhát is köthetünk, ha a kályhák kéménycsatlakozása eltérő magasságban van (min. 30-40cm). Amennyiben ez nem oldható meg, másik kéményt kell építeni.

TISZTÍTÁS, KARBANTARTÁS:

A cserépkályhát építéskor benedvesítik majd kiszárítják, így azon hajszálrepedések keletkezhetnek. Ebben az esetben szó sincs minőségi hibáról, hiszen a kályhacsempe másképp viselkedik mint a gyakran nedves helységben használt csempék. Ahhoz, hogy a kályhacsempe tiszta és fényes legyen, száraz ruhával törölgessük le. Ne használjunk nedves ruhát, mert ekkor a szennyeződés a repedésekbe szivároghat, és elszíneződhet.A kályhát  3-5 évente tisztíttassuk ki. Célszerű erre a fűtési időszak végén sort keríteni. Cserépkályhánál fugarepedés, robbanás ill. ajtóüveg törése nem garanciális hiba!

Ha a kályhát helyesen kezeljük és rendszeresen ápoljuk, hosszú éveken át élvezhetjük melegét, hangulatát.